Csodás dolgok vesznek körül minket, de ne legyünk nekik kiszolgáltatva!
Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal, mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre! Amikor behordják a szénát, és a fű kizöldül újra, mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt, akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz; és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére. (Példabeszédek 27:23-27)
Minden társadalomban, szubkultúrában, családban megvan az, ahogyan csinálni szoktuk a dolgokat. Megvan a kimondott vagy kimondatlan értékrend, ami szerint így biztonságos, jól ismert, hasznos, úgy viszont cinkes, veszélyes, újszerű. A fiatalok persze lenézik az öregek maradiságát, és ráharapnak az újszerű dolgokra, de csak azért, mert minden rendben, van tér és lehetőség próbálkozni. Ha a világ fenekestől felfordul, akkor az időseknek „ugyehogyigazukvolt”, és a társadalom ösztönösen visszatér a jól bevált és biztonságos receptekhez.
A Biblia embere számára az, ahogyan a dolgokat az őseink csinálták, az állattartás volt. Aki istenfélő, annak juhai, kecskéi, sátrai és családja van. Az istentelenek vadászgatni szoktak, (megvan még Jákób és Ézsau?) az elkényelmesedett és kicsapongó kánaániták pedig földet művelnek.
A honfoglalás után természetesen az új életforma és az új technológia megkerülhetetlenné vált. Mindenki földet kezdett művelni. A Biblia emberei azonban magukkal vitték az életérzést: jó ez a technológia, földművelés, gabonatermesztés, letelepedett élet, de az igazi, a biztos, az Istennek leginkább tetsző az, hogy legyenek, juhok, kecskék, marhák!
Sőt! Volt egy furcsa kis szubkultúra, akik kvázi letelepedett állapotukban is úgy éltek, mint egykor Jákób apánk. Ők voltak a rékábiták. (Jeremiás 35)
De hát mi is volt ennyire vonzó az új technológiában? A földművelés nagyobb százalékban passzív jövedelem, mint az állattartás. Kevesebb figyelmet igényel. Kevésbé veszélyes, hiszen nem kell vad pusztaságokat bejárni a nyájakkal legelők és patakok után kutatva. Nem akadunk össze farkasokkal, medvékkel. Helyhez kötött, letelepedett létforma.
A Biblia öregei azonban csak a fejüket rázzák az ilyen érvekre. Lárifári! Amire nem fordítasz figyelmet, valójában nagyon könnyen hagyhat cserben. Ha nincs eső, a gabonádat nem viheted odébb abban a reményben, hogy ott mégis kap öntözést. A kincseket elvehetik, a házat kifoszthatják, de az állatok akkor is körülötted lesznek. Valahol valamikor csak találsz takarmánynak valót. Isten adja a füvet a hegyeken. Olyan patak mindig lesz amelyik még nem száradt ki, vagy ha mégis, a kutakban akkor is akad víz.
Ha ismered egyesével a juhaidat, mindig képes leszel arra, hogy gondoskodj róluk, ők is gondoskodnak majd rólad. Eladhatod a gyapjút, megihatod a tejet, készíthetsz sajtot…
Persze, látjuk ennek a szemléletnek a gyengeségét, ott van benne a múltba révedő romantika. Nem azért írok erről, hogy kecsketartásra kapacitáljak. 🙂 De néhány fontos igazságot megláthatunk benne.
Nem árt több lábon állni. Bármi megtörténhet. Elszállnak az energiaárak, bezuhan a kriptó. Nem biztos, hogy megéri nagyteljesítményű videókártyákkal fűteni a panellakást. Ok, értem, hogy ma már a bitcoin megkerülhetetlen technológia, de ugye nem abban van minden reményed?
Valójában lehetséges, hogy olyan válsággal nézünk szembe, ami fölboríthatja a mostani életformánkat, és a fejlődésnek egészen más pályát szabhat.
Ismernünk kell az online marketing eszközeit, de vajon tudunk-e eladni személyesen, digitális eszközök nélkül?
Fontos, hogy legyen megbízható kocsink, de tudunk-e mit kezdeni akkor, ha nem tudunk bele tankolni? Mihez kezdesz, ha csak gyalog járhatsz? Hogy oldod meg az életed, ha 5-10km-nél messzebb nem tudsz eljutni egy átlagos napon?
Élhetjük az életünket Zoom meetingeken, de tudunk-e mit kezdeni akkor, ha a közvetlen környezetünkre tudunk csak támaszkodni?
Az emberiség a történelme során majdnem végig így élte az életét. Az utóbbi évszázadban szakadtunk csak ki a közvetlen környezetünkből, csökkentek le a távolságok, és gyorsult fel a tempó. Te tudsz-e lépést tartani az újjal, de ha kell, lelassítani a régihez?
Fontos igazság az is, hogy biztonságot ott találunk, ahová figyelmet szenteltünk. Figyelem és odaadás a házasságban, a gyerekek nevelésében, a testvéreiddel való közös küzdelmekben, a szomszédokkal való korrekt kapcsolatban…
Az Istennel való közösségünk is ilyen figyelmet igényel. A nehéz helyzetekben várjuk, hogy szóljon hozzánk, de vajon megismerjük-e a hangját? Csak akkor lehetünk biztosak a vezetésében, ha minden nap töltünk vele időt.
Ami biztonságot ad, az figyelmet is igényel.
FELADAT: Tartottál-e már valaha digitális böjtöt? Mi történne, ha úgy mennél el egy nagyot sétálni, hogy a telefonod otthon marad? Mindig kocsival szoktál bevásárolni? Mi lenne, ha fognál egy jó nagy hátizsákot, és gyalog mennél? (Nekem ez oda vissza 8km és 50m emelkedő) Próbáld ki azt, a kettő közül, amelyik a nagyobb kihívás!