Leszámolunk az ősgyülekezet alaptalan legendájával. Az igazság sokkal szebb.
Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá.
József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé. (ApCsel4:34-37)
Ah, az az első gyülekezet, ahol „mindenük köz vala”, ahol fiúk és lányok együtt, egy háztartásban…! Ja, nem. Az a dunaföldvári csapat. (Igen, létezik egy ilyen szekta. Nagyon sok fájdalmat okoztak már családoknak.)
Érdemes lassan, újra és újra elolvasni a jeruzsálemi ősgyülekezet leírását. Csodás, a mai viszonyokhoz képest romlatlannak tűnő lelkes közösség. Megkockáztatom azonban, hogy senki nem csinált magából és a családjából csövest azért, hogy a hitével villogjon. Abban biztos vagyok, hogy befogadták azokat, akiknek esetleg nem volt hol lakniuk, de senki nem adta el a házat a családja feje felől.
Itt valójában egyes gazdag emberekről van szó, akiknek családi örökségképpen volt bérbeadható földje, vagy befektetési célú ingatlana. Megtették azt, amit a gazdag ifjú vonakodott megtenni, azaz elengedték az állandóságot, a megörökölt, vagy felépített biztonságot, és a vagyonukat munkába tették, méghozzá az Evangélium hirdetésére.
Az apostolok így tudták magukat teljesen az Evangélium hirdetésére szentelni. Nekik nem volt házuk, földjük, jövedelmük Jeruzsálemben. Ők továbbra is tesóknál voltak elszállásolva, és megnőtt velük ezeknek a háztartásoknak a kiadása. Ezt pedig azonnal minden megtért ember fölfogta, és Péternek kérnie sem kellett. A pénz, a vagyon elkezdett áramlani.
Volt azonban még egy tényező ebben az első közösségben, ami már Pál apostol gyülekezeteiben sem volt meg, pedig azok is frissek és lelkesek voltak.
Ez a tényező: Jézus próféciája Jeruzsálemről.
Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának. (Lukács21:6)
Jeruzsálemre pusztulás és fogság vár, az ítélet már elhangzott, de Jeruzsálem lakóinak még van idejük, hogy maguk meneküljenek. Először is Jézushoz, a bűnbocsánathoz, az új életbe. Azután pedig eljön az ideje, amikor Jeruzsálemet fizikailag is el kell hagyniuk, hiszen Jézus erről is beszélt.
„Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda.” (Lukács 21:21)
Vagyis egy emberöltőn belül az ingatlanbefektetéseknek nem lesz igazán jó hozama. Annyira nem, hogy kivárni sem lesz érdemes. Akinek nagyon nagy türelme van, természetesen megvárhatja a hatnapos háború végét (1967, amikor Izrael visszafoglalta Jeruzsálem óvárosát), de vannak más befektetési opciók is, igaz?
és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje. (24.v)
Ez az oka annak, hogy Jeruzsálemben nagyon sokan megmozdították az ingatlanbefektetéseket, és nem üzletbe vagy aranyba fektettek, hanem az Evangélium hirdetését támogatták. A gyülekezet növekedett és terjedt egyre inkább Júdeában, a félpogány samaritánusok között, a szórvány zsidóságban, és hamarosan áttörte a gátat zsidók és nem-zsidók között is.
Fontos azonban megértenünk, hogy nem a vagyonnal, a pénzzel számoltak le. Barnabást kiemelkedő példaként hozza fel Lukács, talán azért is, mert jól ismerte őt, mint Pál korábbi útitársat. Senkiről nem olvassuk, hogy felszámolta a vállalkozását, eladta a szerszámait, hogy összeköltözzön a tesókkal a szegénységbe.
Fontos azt is értenünk, hogy Jeruzsálem még csak nem is egy tarthatatlanul rossz modell. Nem követtek el hibát azzal, hogy így működtek. Később Pál adományt gyűjtött a jeruzsálemiek számára, de ez azért történt, mert az országot éhínség sújtotta. Nem azért, mert felelőtlenül gazdálkodtak.
Nagyon sokat tanulhatunk ennek az első gyülekezetnek az életéből, a változásra való nyitottságából, bátorságából, ahogyan ki tudtak lépni a komfortzónájukból, és ahogy előre látták és készen várták a változásokat. Fontos, hogy vágyjunk arra az erőre, ajándékra, ami ilyenné tette őket: a Szentlélekre. Kérjük az Szentlelket a vállalkozásunkba? Igen!
De ne tanuljuk meg ettől a gyülekezettől azt, amit valójában nem is csináltak!
FELADAT: Van-e olyan dolog az életedben, ami az állandóságot képviseli? Amit félsz feladni, elhagyni? Elköltözni otthonról, elköltözni abból a városból? Váltani munkahelyedről? Eladni valami régit, és befektetni? Írj fel 4-5 ilyen dolgot, ami kívül van a komfort zónádon! Kérd a Szentlelket, hogy mutasson rá arra, amit ideje feladnod, vagy amibe ideje belevágnod!