Megszerezhetjük féláron is? Nem tudtam, hogy lehet alkudni.
Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak. (Lukács 19:8)
Végre itt már számokat is hallunk, igaz? Zákeus a vagyona felét adta a szegényeknek, és az is elég az üdvösséghez. Jegyzeteltek? Akkor most dobjátok ki!
Már az előző történetből is kitűnt, hogy az üdvösség olyasmi, amiben a vagyon nem segít. Egy kisgyermek, akinek még nem lehet vagyona, sokkal könnyebben és természetesebben fogadja el ezt az ajándékot, mint a gazdag ifjú, aki már megörökölte, őrizgette… Az utóbbi számára a vagyon, a biztonságos háttér egy zavaró tényező volt, ami miatt képtelen volt Istent teljes szívével szeretni. Nem a pénzzel, nem a vagyonnal volt a baj, hanem vele magával. A gyógyulásában az segített volna, ha mindent elengedve követi Jézust.
Zákeusnál más a helyzet.
Ő hazaáruló, az idegen hatalom kiszolgálója és haszonélvezője. A római hatalom létrehozott a vámszedőkből egy hivatalnok réteget, akik éveken keresztül szabadon garázdálkodhattak, ha Rómának beküldik a részét. Találomra vetettek ki adókat, zsarolták, kizsákmányolták az embereket. Gyűlölte őket mindenki.
Később Róma megregulázta ezt a korrupt gárdát, onnantól már csak központilag szabályozott mértékben vethettek ki adót, és központi fizetésük is lett. Viszont az addigra felhalmozott vagyonokból ezek az emberek rendre uzsorakölcsönöket folyósítottak az elszegényedő honfitársaknak, és így gazdagodtak tovább.
Zákeus ráadásul fővámszedő volt. Nem “segéd-pótkocsifékező helyettes”! Ő volt a fő “pótkocsifékező!” Nála futottak össze a szálak, ő felelt a többi vámszedő ténykedéséért. Jerikó fontos közlekedési csomópont Jeruzsálem felé, ezért itt a vámszedőknek egész hierarchiája működött.
Zákeus kizárta magát a saját népe és a templom közösségéből. Ő is Izráeltől származott, de már régen eldobta a kulcsot. Idegeneket szolgál, akik megvetik, saját népét zsákmányolja ki, akik gyűlölik, és talán el tudjuk képzelni, miféle emberekkel lehet baráti kapcsolata, vagy legalábbis egész jó viszonya.
Eközben – úgy tűnik – a gondolataiban újra és újra ott motoszkált, hogy nincs a helyén. Az élet ennél több kellene, hogy legyen. Neki helye lenne az imádkozók közösségében, a peszachi széderasztalnál, a templom udvarában, Isten közelében. Ott lakik benne valaki, akivé lennie kellene, és ezt a valakit igazából az a közeg akadályozza, amelyben Zákeus benne ragadt. A bűnök, amelyeket elkövetett. Átgázolt embereken, hogy maga boldoguljon.
Ekkor történt egy csoda. Zákeus találkozott Jézussal, akiről mindenki beszélt. Jézus észrevette őt. Tudta a nevét, és az ő otthonát választotta szállásul. Csak így. Oda ült az asztalához, és mondta a sztorikat, tanításokat, kérdezett, beszélgetett. A konyhában finom falatok sisteregtek. Eddig nagyon kevesen voltak hajlandóak megkóstolni bármelyiket is, de Jézus kíváncsi mindegyikre. (Figyi, a füstölt tarjára most nem lesz szükség. Rakjátok el jó mélyre! Mégiscsak egy rabbi érkezett!)
Amit Zákeus átélt, az a kegyelem, és amit Zákeus mond, az ebből a kegyelemből, ebből az újra megtalált közösségből fakadt. Most ő adhat „cedákát” (az igazak adománya) a szegényeknek. Vagyona felét azonnal felajánlja. A vagyona másik felét pedig azonnal a mózesi törvények szerinti kárpótlásra szenteli. Mit is? Mennyit is? Az uzsorakamatokat fogja sokszorosan visszatéríteni.
Ez a vagyon, ami most Zákeus kezében maradt, Isten eszköze. Nem a fele vagyon, hanem az egész. Az egyik fele máris imameghallgatás sok-sok szegényes viskóban. A másik fele pedig Zákeus életének a rendezése, helyreállítása, és ha ez a vagyon mégis tovább gyarapodhat, immár Izráelhez méltó módon, ismét lehetőség lesz belőle a szegényeket támogatni.
Hatalmas vagyon ez, ami most elkezdett Isten országa számára csodás dolgokat indukálni. Egy eszköz, amely csak ebben a mostani világban létezhet, csak itt működhet, de nagyon hasznos lehet Izráel elveszett, de hazatalált gyermekének a kezében.
Azért imádkozol, hogy Isten sikeres vállalkozást és jó nagy bevételeket adjon neked? OK. A kérdés, hogy ki vagy te a vagyonod nélkül. Ha a vagyonban, a sikerben akarod megtalálni önmagadat, nem fog menni. Ha gúlába akarod rakni, és a tetejére ülni, vagy statusszimbólumokkal akarod mutatni, ki is vagy, akkor nem vagyonra van szükséged.
Ha már tudod, hogy ki vagy, csodás eszköz lehet a kezedben. Ez lehet a te öt talentumod ezen a földön, hogy Isten országa számára csodás kincseket gyűjts.
FELADAT: Meg tudnád hívni a lelkipásztorodat, vagy ifivezetődet, vagy valakit, aki feléd szolgál? Hívd meg az otthonodba, ha van rá lehetőség! Ha végképp nem működik, akkor egy kávézóba, vagy “mekibe” (ez itt most nem márkanév)! Most te kérdezd és hallgasd meg őt! Add neki a figyelmed! Imádkozz érte!