Remélem, nem fogunk szomorúan távozni.
„Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!” (Lukács 18:22)
Talált, süllyedtünk. Ez vállalkozói kihívás a javából, igaz?
Jézus arról beszél, hogy ha valaki gazdag ember, akkor ossza szét a vagyonát a szegényeknek. De nem ám csak úgy, ami a pénztárcájában van, hanem adja el mindenét a Jófogáson, a házától elkezdve az utolsó kiskanálig, és az árát ossza szét! Vagy mégsem?
Ezen a héten kicsit ezt fogjuk körbejárni.
Ez a nevezetes mondat a „gazdag ifjú” történetében található. Máténál arról olvasunk, hogy egy ifjúról van szó, Lukács úgy említi, mint egy elöljárót, azaz valakit, aki a vallási életben fontos szerepet tölt be.
A kérdése: „mi jót tegyek, hogy örök életet nyerjek?” Hiszen amikor a Messiás eljön, azok, akik méltók rá, feltámadnak a halálból, és örökké élnek Jeruzsálemben igaz tetteik jutalmaként. Ám azokat, akik nem voltak rá méltóak (beszéltünk már erről a képről, ami Jézus kortársai fejében élt), kivégzik, és kidobják a Hinnom völgybe a szemétkupac tetejére, ahol örökké füstölögnek, és kukacok lakmároznak belőlük.
A gazdag ifjúnak mindene megvan ebben a világban, és szeretne tutira menni az eljövendővel kapcsolatban is.
Vessük ezt össze a legtöbb tanítvánnyal, akiknek alig volt valamijük, és napról napra küszködtek az életükért, Péter pedig még egy családról is próbált gondoskodni. (Róla tudjuk, hogy már elkelt. A többiekről nincs info.)
Azért jó, ha tudjuk, hogy Péter nem adta el a házat a felesége és az anyósa feje fölül, és valószínűleg a kanalak is a spórban maradtak, csak épp a hajó és a hálók pihentek mostanában. (Tudjuk, hogy nem adta el a hajóját és az eszközeit sem, mert Jézus feltámadása után még volt vele egy kalandjuk.)
Az előző fejezetben olvastunk a kisgyerekekről is. Jézus azt mondta, hogy ilyeneké az Isten országa, azaz ha van valaki, aki tutira bemehet majd Jeruzsálembe a Messiás színe elé, és ott boldogan élhet, az egy kisgyermek. Neki ugyanis semmije sincsen. Sem háza, sem hajója, sem egzisztenciája, sem befektetései, csak Messiása.
Ebben a fejezetben pedig arról olvasunk, hogy akinek nagy vagyona van, nagyon nehezen juthat be abba a csodás, eljövendő városba. Mint a tevének a tű fokán…
A gazdag ifjú a következő kérdéssel érkezett: Most, hogy ezen a földön már mindenem megvan, hogyan lehetne biztosítani azt, hogy az eljövendő világban is jó helyen legyek? Biztos nem pénzért adják, de azért hátha hasznát látnám a vagyonomnak is ebben.
„Mester, mi jót tegyek…? A mózesi parancsolatok megvannak, természetesen ezek szerint élek a bar micvóm óta. Egyéb esetleg…? Egy alapítvány, vagy jótékonysági egylet…? Még ha befutó is vagyok Isten országában, jó lenne túlbiztosítani a dolgot.”
Jézus pedig kimond valamit, ami ezt a képet és ambíciót töri össze. Szeretnél teljes lenni? Akkor szépen szabadulj meg a befektetéseidtől, a túlbiztosított vagyonodtól, a kincsesládádtól, ami miatt ezen a földön kikezdhetetlennek érzed magad, és kövess engem a bizonytalanságba!
Ekkor lesz teljesen világos, hogy a gazdag ifjú az eljövendő Országra csak úgy gondolt, mint megszerezhető extrára. Ha már a földön biztosítva van a megélhetésem és a jövőm, vehetnék telket a Marson is, igaz? Hátha bejön! Egyszer még felmehet az ára.
Csakhogy a törvény szerint Istent mindenek fölött kell szeretnünk. Teljes szíveddel (döntéseiddel), akaratoddal és erőddel (vagyonoddal, munkáddal). Isten országa nem lehet másodlagosan megszerzendő. Ha nem tudsz érte mindent odaadni, valójában a legfontosabb parancsolatot nem töltöd be. Ha most a gazdag ifjú mindenét szétosztaná, elveszítené azt, ami a legfontosabb számára, amit gyakorlatilag önmagával azonosított, a státuszát, az életmódját, a bőségét, valamiért, amit csak a kalapja mellé akart tűzni.
Ennek az ifjúnak még el kell jutnia oda, hogy önmagát megismerje. Hogy meglássa, mennyire nem azonos a státuszával, a címeivel, a háztartással, amit vezet, a céggel, ami a nevét viseli. Meztelenül jött ebbe a világba, és egy napon meztelenül kell távoznia is. Nem az a kérdés, hogy mit szerzett meg, vagy mit örökölt, hanem az milyen kincsek várják ott, ahová innen semmit sem vihet.
Főleg meg kell értenie, hogy bármit birtokoljon is ebben a világban, rá van szorulva a kegyelemre, amit ettől a furcsa rabbitól kaphat, aki most még abban sem biztos, hol fog aludni a következő éjjel.
FELADAT: Adj! A most rendelkezésre álló vagyonodból ma adj valakinek, akinek szüksége van rá! Imádkozd meg, mennyi legyen ez! Az ebédpénzed valamekkora része, hányada, vagy egy komolyabb összeget rá tudsz szánni? Nem kell mindent odaadnod, nem kell eladnod a vagyonodat. Az a holnapi feladat lesz. (Csak vicceltem.)
Olyan helyre adj, ahonnan nem kapsz részesedést, nem írják fel a neved, nem kapsz érte adókedvezményt…! Használd a vagyonodnak ezt a kis részét!