Kezdjetek rőzsét gyűjtögetni, mert mire ennek az áhítatnak vége lesz, meg akartok majd égetni, mint eretneket.
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Galata 2:20)
Kezdjük mindjárt egy érzékeny ponton: Mondhatjuk úgy is: Jézus nem helyettünk halt meg.
(Pszt! Az állad! Rakd vissza!)
Van az a kedvelt történet amely több változatban is létezik (ősrégi szórólapon olvastam, de erről szól a Szeretetnepper c. film is), hogy az ikertesót végzik ki a bűnös helyett, mert az magára vette a testvére véres ruháját. Mit szólna ehhez egy bíróság? Kártérítést fizetne az ártatlan ember családjának, ha volt ilyen, majd kivégeztetné a bűnöst. Ez a „helyettes áldozat” ebben a formában egy emberi bíróságon nem működik. Pedig szívszaggató történet, igaz? Akkor miért gondoljuk, hogy Isten trónja előtt működni fog? Istent csapjuk be vele? Vagy Isten is cinkos és az ellenséget csaptuk be? Esetleg a nyugati imperialistákat?
Nem. A kereszten olyasmi történt, ami Isten trónja előtt valóban megáll, ami helyreállítja az igazságot, elítéli a bűnt, megmenti a bűnöst és békét hoz. De ez nem az, hogy „Jézus meghalt helyetted, és te szabad vagy, hogy azt csinálj, amit akarsz.” Egyetlen apostol sem tanította ezt.
Azt sem tanították, hogy nyilatkozatképpen mondj el utánam egy háromsoros imádságot, és azonnal be lesz biztosítva az örök életed.
Valójában ez a „befogadóima” dolog a XX. század elejéig ismeretlen gondolat volt. Sosem volt furcsa, hogy a Bibliában nincs benne?
(Hogy álltok a rőzsével? Ez a sok eső totál eláztatta. Így még maradt egy kis időm eretnekségeket írni. Bár amit most írok, valójában az Evangélium tanítása. A XX. század olcsó teológiája szoktatott el minket tőle. Ha még bírjátok, akkor folytatnám.)
De hát akkor mi is történt a kereszten? Olyasmi, ami a józan ész kereteit teljességgel szétfeszíti. Olyasmi, ami csak természetfölötti módon történhetett meg.
Jézus nem helyetted halt meg, hanem érted. Vállalta veled a közösséget az elveszett állapotodban. Hordozta a te bűneidet. Ha meg szeretnél menekülni, semmi mást nem kell tenned, mint neked is vállalnod a közösséget Jézussal. Pál pontosan erről írt a Galatáknak, és ha gondosan olvasod, minden levelében erről az elképzelésről ír. „En Christo” azaz Krisztusban. Ez a keresztyén élet.
Isten előtt csak akkor lehet jogos Krisztus áldozata a te életedre, ha valamilyen természetfölötti módon eggyé leszel Krisztussal, azaz ami vele történt a kereszten, az a te haláloddá lesz. Ha vele együtt te is meg vagy feszítve, és már nem vagy szökésben. (Ebben az értelemben mondtam, hogy nem „helyetted” történt.) Ebben az esetben Vele együtt meg is haltál, és mivel Jézus vagány és feltámadt a halálból, te is új életben jársz VELE EGYÜTT.
És itt a csapda. Nem vagy szabad. Eddig sem voltál. Pont ugyanazt az unalmas dolgot hajszoltad, amit a bűn diktált. Most sem vagy szabad. Isten fiával vagy összekötve, Őt követed, oda mégy, ahová Ő visz téged.
De hát miért volt erre szüksége Jézusnak?
Nem volt szüksége rá. Épp jó helyen volt a mennyben az Atyával és a Szentlélekkel. Nekünk volt szükségünk rá. Így hozott vissza bennünket az Istennel elvesztett közösségbe, sőt, egy sokkal szorosabb közösségbe. Eggyé lettünk az Igével, így bekapcsolódtunk abba a körbe, ami eddig a Szentháromságé volt. A teremtett világ így éri el a célját. Isten képmása, az ember teljes és megbonthatatlan egységben és szeretetben lehet a Teremtőjével.
Ebben a világban most épp itt járkál sok-sok ember, akinek a bűnei ki vannak fizetve, eggyé lett Krisztussal, Isten gyermekeként éli az életét, és ebben az elveszett világban már Isten új világát képviseli.
Ráadásul vannak köztük vállalkozók is, akik fejükbe vették, hogy nem rejtőznek el a világ elől, hanem építeni, cselekedni, formálni, alkotni akarnak. Micsoda lehetőség és szabadság, ha nem függünk senkitől, nem várunk senkire, és nem irányít más, csak Krisztus!
Persze ne értsük félre! Krisztusban vagyunk, megváltottak és újjá teremtett emberek vagyunk, de benne élünk még a régi világban. Krisztussal együtt meg vagyunk feszítve, de a régi természetünk még kiabál. Le akar szállni a keresztről.
Az Evangélium nem is arról szól, hogy most aztán ne hibázzunk többet, mert különben…! Arról szól, hogy Krisztusban vagy. Akkor is, ha a régi természeted még elég nyersen előbukkan néha. Lehet, hogy évek hosszú során jössz rá arra, hogy bizonyos dolgok mennyire nem illenek az új életedhez. Krisztusban lenni ezt a küzdelmet is jelenti. Meg a biztos reménységet, hogy végül Isten trónja előtt Krisztussal együtt tisztán állhatunk, és vár az örökké tartó boldog kaland. Ebben azért lehetünk biztosak, mert nem a mi jóságunktól függ. Isten végzi bennünk a jó munkát, és el is fog készülni.
Hogy lehet ez a tiéd? Mondd utánam ezt a… Add Jézusnak az életed! Kezdd el Őt követni! Ha akarod, imában is elmondhatod neki, vagy leírhatod egy nyilatkozatban, vagy beleírhatod a Bibliádba a dátummal együtt.
Szerintem lassan megszáradt a rőzse. 🙂
FELADAT: Volt olyan pontja az életednek, amikor minden megváltozott és Jézust kezdted követni? Emlékszel? Emlékezhetsz rá? Lehetséges, hogy már kicsi gyermekként eldőlt benned, de az is lehet, hogy viharos megtérésed volt. Mi változott? Milyen lett az életed? Miért jó Jézust követni?
Ha a válaszaid örömmel töltenek el, próbáld meg megírni a bizonyságtételed! Ha nyugtalanítóak a válaszok, beszélgess valakivel arról, hol tartasz! Keresd a lelkipásztorod, egy keresztyén szolgálatot, írj nekem a Misszió-Mentor blogon keresztül… Találj végleges választ Krisztusra!