Nem kell mindenkinek Pál apostolnak lennie. Van másfajta sátorkészítő is.
Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. (1Korintus 16:19)
Nahát! Pál Rómából menekülő sátorkészítő cimborája révbe ért. Megérkezett Efézusba, és nem csak hogy része lett az ottani gyülekezetnek, de mondhatjuk azt is, hogy ő az egyik motorja.
Mi az, hogy Priszka? Úgy tűnik, mindenki már csak így ismeri Akvila feleségét. Szó sincs itt az „asszonynak a konyhában a helye” felfogásról. Tudod, amikor Akvila megy a gyülekezetbe „a zemberek” közé, és mellesleg megkérdezik: „Hogy van Priszcilla?” „Ah, sokat dolgozik mostanában. Most van a befőzés…” NEM! Priszcillán rajta ragadt az, a név, ahogyan a férje szokta szólítani. Már a korinthusiak is így ismerik, Pál is így hivatkozik rá. Lukács tiszteletből kiírta a teljes nevét, de hát ő csak Priszka, aki fontos szerepet tölt be a gyülekezetben Akvila oldalán. Nyerő páros.
Egy alkalommal megjelent egy fiatalember Efezusban, akit Apollósnak hívtak. Hihetetlenül művelt, sokoldalú és karizmatikus előadó volt, aki ráadásul mindenkit Jézus követésére buzdított, de ennek a házaspárnak valami mégis macerálta a fülét vele kapcsolatban.
Ezért aztán együtt, ketten leültek beszélni a sráccal, és türelmesen, szépen helyére tették a dolgot. Nem egy veszedelmes tévtanításról volt szó, csak újra át kellett rágni vele az evangéliumot, főleg az újjászületéssel, Szentlélekkel és a bemerítés/keresztség jelentőségével kapcsolatban. Az ifjú titán nem hogy nem sértődött meg, de hatalmas inspirációt merített a beszélgetésből, és meg sem lehetett állítani. Boldogan néztek utána, és szépen beírták mindezt a családi emlékkönyvbe.
Most pedig arról olvasunk, hogy Efezusban a házuknál eklézsia működik, és szeretettel gondolnak a korinthusi gyülekezetre, ami életüknek egy csodás állomása volt. Itt találkoztak először Pállal, és részesei voltak az ottani gyülekezet elindításának. Pál az ő üzletükbe kapcsolódott be, hogy az evangéliumot ingyen tudja hirdetni, és ne terhelje anyagilag az alig elindult közösséget. Ők voltak ennek a missziónak az anyagi/üzleti motorja. Nahát! Ilyen is van? Bizony!
Most úgy tűnik, Efezusban letelepedtek. Ők nem Pál modelljét követik teljes egészében. Sokkal komolyabban kell, hogy gondolják a vállalkozásukat, hiszen egészen más természetű terhet visznek. Házuk van, háznépük van, házuknál lévő gyülekezetük van. Nem beszél itt róla Pál, de valószínűleg vannak szolgáik és alkalmazottaik is. Legalábbis az előbbi sem volt furcsa abban a társadalomban, még hívők között sem. Akvila vállalkozásának föl kellett nőnie oda, hogy abból ház, háztartás, egy család és szolgák/alkalmazottak megélhetése kikerüljön.
Akvilát nem hozta zavarba az, hogy nagyra nőjön, hogy nagy háza legyen. Eszébe sem jutott eladni a házát és az árát letenni az apostolok lába elé. (Mégis ki csinálna ilyen idióta dolgot? Hány ember kerülne az utcára egyik napról a másikra egy ilyen lépés nyomán?) Nem zavarta, hogy üzleti haszonért dolgozik, hogy másokat irányít.
Pál csinált néhány sátorponyvát, leadta, felmarkolta a pénzt, és abból elvoltak, utaztak, kezdték a következő munkát. Úgysem cipelhettek magukkal nagy ládákat tele ezüsttel. Akvila maradt és építkezett.
Ez egy másik fajta sátorkészítő modell. Lehet, hogy erre van neked is elhívásod? Csak kérdezem. Imádkozd meg!
Hasonló történetek, hasonló példák voltak más gyülekezetekben is. Filippiben például egy Lídia nevű bíborárus. Egy kereskedő asszony. Nem olvasunk a férjéről. Vagy megözvegyült, és mégis, egyedül is meg tudta állni a helyét a hellenista világban, vagy legalábbis annyira önálló és jelentős volt Lídia vállalkozói tevékenysége, hogy senki nem érzett kényszert arra, hogy kizárólag a férjével együtt emlegessék. Ő lett annak a gyülekezetnek az első megtérője és ő adott otthont az első házicsoportnak is az ApCsel 16 szerint.
Pál missziójában mindenkinek megvolt a helye. Rabszolgáknak, szegényeknek, gazdagoknak. Zsidóknak, zsidósággal szimpatizálóknak vagy pogány háttérből megtérteknek.
A misszióban megvolt a helyük a vállalkozóknak.
A misszióban fontos szerepük volt a vállalkozóknak.
A vállalkozóknak megvoltak a maguk kísértései, amiben növekedniük, érniük kellett. Meg kellett érteniük, hogy ők sáfárok a vagyonuk fölött, és nem kezelhetik úgy, mint ha az kizárólag az ő boldogságukat szolgálná. Egy hívő vállalkozónak ügyelnie kell, hogy ne azonosuljon a vagyonával. Nem gondolhatja magát mindenkinél okosabbnak. A pénzzel nem jár automatikusan ész is, pláne nem fogunk hirtelen mindenhez érteni, csak mert bejött az üzlet. („Ha gazdag lennék, rögtön bölcs lennék…” – énekelte az egyszeri tejesember.)
Viszont egy vállalkozó, aki ennek a tudatában van, és érett módon gondolkodik, kincs a gyülekezete számára.
Az egyházban ma is nagyon nagy szükség van érett, hitben és önismeretben egyre növekvő vállalkozókra. Olyanokra, akik szabaddá tudják tenni magukat, és olyanokra, akik nem szabadságra vágynak, hanem stabil oszlopai tudnak lenni egy-egy gyülekezetnek. Szükség van rád.
FELADAT: Mi a te szolgálatod a gyülekezetben? Csak vasárnap vagy ott, ha épp nem vagy nagyon fáradt? Van kiscsoportod? Isten valamilyen fontos szerepet, szolgálatot szán neked. Nem biztos, hogy most azonnal el tudod kezdeni. Lehet, hogy évek alatt alakul majd ki. De már most kérdezd meg a pásztorodat, vagy a kicsoportod vezetőjét, vagy valamilyen más szolgálat vezetőjét (ifi, zenészek, valamilyen missziós szolgálat), hogy segíthetsz-e valamiben!