A kihívás utolsó napja. Bízom benne, hogy nem múlt el nyomtalanul, amiről beszéltünk.
Tényleg akkora őrültség mindent egy lapra feltenni és mindent odaadni Isten országáért? Ha azt mondod, hogy igen, még nem kerültél abba a helyzetbe, amikor választanod kell bizonyos számodra kedves dolgok, és az evangélium között. Talán szélsőséges módon soha nem is fogsz.
De mind ismerhetünk olyan embereket, akik előléptetéstől estek el a hitük miatt, mivel nem vállaltak be bizonyos feltételeket. Különösen a 70-es évek előtt születettek emlékezhetnek még ilyesmire. De lehet, hogy Isten országának ára barátok elvesztése, vagy szakítás, vagy iskolai bántalmazás volt. Igen, azt is tudjuk, hogy bizonyos országokban akár egyetlen otthon tartott Bibliával is mindent kockára tesznek emberek.
Mindent valamiért, amit csak te tapasztaltál, amire nincs megkerülhetetlen bizonyítékod, ami egy eljövendő világban ígér jutalmat. Általában azt mondanám, hogy ne kockáztass mindent egyetlen ötletért, és ne vágj bele olyanba kezdőként, amiből mások előtted nem lettek bizonyítottan sikeresek.
És mégis:
Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. Máté 13:44
A szegény ember, aki épp csak megkapaszkodott a teljes elszegényedés szélén. Már nincs meg a földje, valaki másét műveli. Ahogy szedegeti a köveket, készíti a talajt a vetésre, egyszerre valami furcsát észlel. Nem kő, nem szikla, fa gyökere sem lehet…
Láda! Kincs! (Az elásott és elfelejtett egy talentum?) Mit tegyek?
Ha csak elfutok vele, nem lehet jogosan az enyém. Azé, akinek a földjében hevert. „De ezt a földet meg is lehetne venni, ha lenne egy fél minám! Ha lenne egy fél minám, nem itt tartanék!” És elkezd kattogni az agya. Ház, váltóruhák, van még egy fél korsó olivaolaj is, és egy kevés bor, az is pénzt érhet a piacon. Mi van még mi van még… és szépen összeszámolja, hogy az élete, ahol most tart, megérhet vagy 20 sékelt. Annyira talán már le lehet alkudni a mező árát.
De ő akkor már csak a kincsre tud gondolni. Az lebeg a szeme előtt, ami az egész életét megváltoztatja, ami a nyomorból kiemeli, ami gyógyulást hoz a fájdalmára. Eljön a pillanat, amikor nincstelenül fog állni, egész élete egy kis zacskóban fog heverni, és azt a kis zacskót, egész életét leteszi a mező tulajdonosa elé. A kincset nem tudná megvenni, kiérdemelni, csak azt a vacak köves mezőt. És mégis…
Van egy másik példánk is:
Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt. (45. vers)
Ilyet végképp nem szabad megtenni. Egy jól menő vállalkozást és vele minden lehetőségemet feladni egy csillogó izéért.
Kivéve, ha valaki már olyan tapasztalt öreg róka, aki első pillantásra tisztán látja a lehetőséget. Azt a gyöngyöt egy király koronájára fogják helyezni, és az én kereskedésemből került ki. Minden vagyonomat belefektetem ugyan, de többszörös haszonnal fogom tudni továbbadni.
És eljön a pillanat, amikor dönteni kell, és akkor majd ott hever ládákban az össze portéka, minden befektés, minden eszköz, egy élet munkája, és azokat a ládákat fogom odaadni valamiért, ami a markomban pihen. Rettenetes és izgalmas pillanat.
Ez is és az is eladta mindenét, és odaadta Isten országáért. Valamiért, aminek az értékét sosem tudta volna kifizetni. Nem ő fizetett érte. Voltaképp ajándékba kapta. De ahhoz, hogy megragadhassa, meg kellett fizetni az árát.
Persze, a kegyelem ingyen van, ezt megbeszéltük már a múlt héten. A legnagyobb kincs Krisztusban ingyen jött közénk. Sosem válthatnánk meg magunkat. A legdrágább kincsen, Isten Fia vérén lettünk megváltva.
De az Ő követésének meglesz az ára. Örömmel és jó lelkiismerettel dolgozhatunk a vagyonunkért. Lehetünk nagyon sikeresek. De legyünk mindig készek bármit elengedni Isten országáért. Ezt jelenti keresztyén vállalkozónak lenni.
Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett hálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. (47. v)
Ez nehezíti az utunkat. Keresztyén vállalkozóként találkozunk más emberekkel, vállalkozókkal is, akiknek tetszik a keresztyén dekoráció, a gyülekezeti légkör, a megbecsültség.
Nem biztos, hogy azonnal észrevesszük, hogy az árat még nem fizette meg. Hogy nem a vagyona szolgálja őt, hanem fordítva, hogy énképe kizárólag a vagyonából, vagy a cuccaiból épül, és a gyülekezet ennek csupán divatos kiegészítése.
Isten országa is begyűjt mindenféle embert, ahogy a háló begyűjti a szakadt bakancsot is. Amikor a háló a tengerben van, még senki sem tud benne válogatni. Te sem.
Mind úton vagyunk. Mind alakulunk. Mind tökéletlen gyülekezetekbe járunk, és mi tesszük tökéletlenné. A háló még a vízben van. Ezért semmi mást nem tehetünk, mint dolgozunk magunkon, a térdeinken harcolunk minden nap, és támogatunk másokat, keressük az együttműködést, hirdetjük az Evangéliumot, emlékeztetjük egymást. Ha valakinek mindenét oda kellett adnia az Evangéliumért, ott leszünk egymás számára.
Egy napon készen leszünk. A hálót akkor majd kihúzzák a vízből, és aki bújt, aki nem… jön a válogatás. Akkor kiássuk a kincset, átadjuk a királynak a nagyértékű gyöngyöt, elszámolunk Urunk előtt a ránk bízott talentummal, és vár a Nagy Lakoma, megünnepeljük a vállalkozásunk győzelmét.
FELADAT: Ebben a hat hétben hétről hétre tanultunk. Ha nem egyedül csináltad végig, hanem szervezett keretek között, csoportban, akkor hétről hétre volt lehetőség fókuszált munkára. Volt lehetőség megnyílni, segítséget kérni a megakadásokban. Számon is kértük egymást.
Hogyan szeretnéd folytatni? Mi a következő lépésed? Mit viszel magaddal ebből a hat hétből? Ez az áhítatsorozat itt véget ért, de jó volna néhány dolgot beépíteni az életünkbe.
Kérlek, kezdd el feldolgozni az érkező kurzusokat, és légy aktív, kérdezz, válaszolj, bátoríts másokat a csoportban!